Nah... hát, hol is kezdjük?

Az osztály többsége 1992-ben, a maradék '93ban látta meg a napvilágot. Nem mindenki tatabányán, pl Katica Sátoraljaújhelyen (asszem:D), Enikő Szákszenden, Thész Dani Szentendrén (ismételten asszem:D) lakott egy ideig, és csak azután költözött Tatabányára.

2003 januárjában felvételiztünk a Bárdos László Gimnáziumba. Felvettek minket, és ősszel szembesültünk a helyzettel.

Az osztályból 10en már ismerték egymást: mind a Józsefből jöttek (Petra, Solymi, Viki, Hádé, Katica, Vili, Zalán, M. Nóri, Dóri, Vivi). Talán 4en jöttek a Ságváriból (Csepi, Tündi, Ubi, Bozsi), és ugyanennyien a Kincskeresőből (Kitti, Fanni, Peti, Szűcs). A Sárberkiből érkeztek 3an (Jenny, Szami, Thész), a Váciból jött Márti és Anett. Dózsás volt Hengi, Migi a Hermanba járt. A Kőrösibe járt Dalma, Bolyai-s volt Ricsi és Dobi. Miki a Kölcseyből érkezett A Kodályból jött Noszik Nóri. Enikő a Szákszendi Áltisk.ba járt, Balázsról nem tudunk semmit.

Ötödikben szoktuk egymást, szegény Mikit akkor még folyton szívattuk. Egy idő után összekovácsolódtunk annyira, hogy odaadtuk egymásnak a házit (ezért hatodikban ki is kaptunk). Nagyon sokat kosarazgattunk hol együtt, hol a nagyobbakkal, akkor még egész jól tanultunk és alig volt szaktanárink. Év végén nagysikerű műsort csináltunk a szüleinknek. Farsangkor elsők lettünk a kannibálos táncunkkal, Tökmagbulin Dalmát, Csepit, Hádét és még valakit (ezer bocsánat, nem jut most eszembe, majd jelentkezzen :D) hívták ki szívatni. A teremdíszítés elvileg minden évszakban változott volna, ehhez képest egész tanévben őszi levelek között csücsültünk... :) Akkor még Zamárdi volt a sulis tábor színhelye, oda csak néhányan (Jenny, Márti, Csepi, Petra, Viki, Enikő, ANett, Nóri, Szűcs, Dobos, Vivi) mentek az osztályból.

Hatodikban állatkertes teremdíszítést csináltunk, ami elsöprő sikert aratott. Alig tanultunk, egy-két okos gyerek mindig megírta a házit, a többiek róla másolták. Egyszer én (Vivi) lebuktam, és onnantól kezdve jól le voltunk cseszve. Akkor jöttünk rá, hogy lehet hogy nem szünetben, hanem hajnalban kéne másolni a leckét. :) Farsangkor háremhölgyeknek öltöztünk, amivel másodikak lettünk. Második félévben Peti kicsit tönkretett egy tablót, aminek következtében ismételten jól le lettünk cseszve, és mindig haza kellett menni tanítás után. Év végén elmaradt a műsor, amit azóta is szorgalmasan pótolunk :). Szárszóra lehetett menni táborozni, és a korlátozások miatt nagyon kevesen élhettek ezzel a lehetőséggel.

Hetedik évünk már kicsit jobban telt. Elkezdtük második gyerekkorunkat élni, aminek köszönhetően rajzfilmes teremdekorációt készítettünk :). Reggelente sokat kosaraztunk, Ubi focizott a Mikulás-kupán. Farsangkor nem csináltunk semmit... Papírgyűjtésen másodikak (asszem) lettünk. Évzárón jól leégtünk, mert senki nem lett kitűnő :D. Szárszón volt a tábor, most kicsit többen mentek (Ricsi, Enikő, Petra, Anett, Csepi, Jenny, Vivi).

Azt hiszem, külön hasábot érdemel a vallásunk és kis házikedvenceink. Ugyanis majdnem az egész osztály Kleinista. Kleine, a vallási vezetőnk, akit szerfölött imádunk és teljes mértékben elismerjük hogy ő a legszentebb lény ezen a földön, egy szerencsétlen plüssmackó, akit Miki tavaly télen keresztre feszített (XD). A Rebels (Csepi, Jenny, Viki, Vivi) írt hozzá Himnuszt, amit ha nagyon szeretnétek, feltesszük (feltéve ha megtaláljuk:P). Miki a főpap, a matekfeladatgyűjteményből szokott gyóntatni (ez a Bibliánk:D), amihez két szék és egy szekrényajtó szükséges.

Kleine és a koporsója sajnos eltűnt, mikor tavaly télen elástuk, de idén Mikiék újraélesztették és most ifjabb Kleine a vezető :P.

A másik figyelemreméltó dolog az életünkben Peti kreálmánya. Bizonyos biológiai folyamatokkal (mint például a rohasztás, poshasztás és egyéb hasonló dolgok) létrehozta édes kicsi szívünket, a háziállatunkat, Szenyát. Szenya eredetileg egy sajtos sonkás szendvics, aki pár hónapra bennrekedt Peti szekrényében, és kicsit megváltozott... mondhatni mozog:D:D Nah szóval őt nevelgettük szeretetben és békességben, mikor Miki  bevitte matekra, és Kati néni kidobatta... :(

Aztán ott van még Pistike és Genya, a két poshadt tea, akinek már egyáltalán nincs teakinézete, mert a temperától kezdve a kabalamacin keresztül a cukorig mindent dobáltunk beléjük. (pfúj...)

Nyolcadik osztályban Szabitól megváltunk, de csak egy évre. Kiment Németországba. De helyette kaptunk egy új osztálytársat, Balázst. .Akit nem nagyon tudunk befogadni, na mindegy! És visszajött HáDé is.
 Pistike, Genya, Szenya, Kleine még mindig uralja az osztály szívét. Ismételten betörött télen az ablakunk, és az osztály edig legrosszabb napja, amikor tört-zúzott(Ricsi borított, vödröt a könyvtárban) 2007.január 10-e volt. Márti és Csepi, asztalt zúzott, Solymi leszedett egy lambériát, és hát Ricsi... És jövőre az osztály megcsonkul:(

Kilencedikben Igaz még nagyon az elején vagyunk, sőt tulajdonképpen ez volt az első nap! Felkerültünk a 216-ba(második emelet, jobb szárny, legbelül). Új ofőt kaptunk: Valicsné Glodán Erzsébetet, akiről megtudtuk, hogy virágmániás... de köztudott, hogy nálunk még a kaktusz is kiszárad...szóval, már most béka poraikar:)! Harminc fős lett az osztályunk... elmentek a Dallos ikrek, és HáDé... ismét. És nem tudjuk ,hogy mi értelme volt ennek, de biztos megérte! ÉÉÉS VISSZAKAPTUK SZABIIT!!! És nem szívták le teljesen a németek az agyát...huhh...Megtörtént az az eset is az osztállyal, hogy könyörögtek, hogy beszéljünk...hát igen... a legjobbakkal is előfordulhat ilyen...:)

Szerintem itt az ideje, hogy ismét írjak egy sort. 9... hát, vicces év ez is, az biztos :) A rosszaságaink sora ott kezdődött, hogy teleragasztottuk a termünk ajtaját a parlagfűmentes2007-től kezdve a 220V-oson keresztül a tűzcsaposig mindenféle matricával... aztán "véletlenül" megfordult a 9-es 6-osra, aztán egy ablakkilincs Hengi nézésétől bennemaradt Szüzi kezében, aztán sorra jött a többi ofői, faldarabkák tünedeznek el, magnézium is, májkrémesdoboz ólálkodik a teremben, érthetetlen okokból csupa hógolyó volt a szembelévő aula kb. összes ablaka, valahogy meggyulladt egy kampányújság Márkika szekrényében, valahogy eltört egy ablak a folyosón, ki tudja, miért, már alig van ép szekrény, és még sorolhatnám...

És fontos megjegyezni, hogy idén keserű könnyek között, majdnem érvagdosásba átcsapó mélységes szomorúságban ugyan, de búcsút vettünk enikőtől, aki átigazolt a Bláthyba.

Azt hiszem egyelőre ennyi, de ha majd történik valami, akkor itt dokumentálom!:D

Jahm és akiknek dőlt a nevük azokról sikerült feltenni képet, katt rájuk!